Rólunk
Bemutatkozás
Amikor 2003-ban kitoltam a szüleim garázsából a kisteherautót, és betoltam a szerednyei hordókat, senki sem tudta, hogy mi lesz ennek a vége. Még én sem. De nagyon lelkes voltam, és jött az első évjárat.
Első generációs bortermelő vagyok. Végzettségem szerint kertészmérnök és szőlész-borász szakmérnök. Családunkban hivatásszerűen senki sem foglalkozott borkészítéssel. Nem örököltem szőlőültetvényeket, pincét, illetve szakmai tapasztalatokat – mindent az elejétől kellett megtanulnom és felépítenem. A szőlő és a bor szeretete – ez az őseim öröksége. A szenvedély pedig, mellyel élem a borkészítés és a szőlőművelés mindennapjait, zsigeri.
Boraim készítése során célom a dűlők, a termőhelyek egyéniségének hangsúlyozása, az évjárat adta lehetőségek felismerése, tudatos használata, komponálása. A terroir erősen befolyásolja a borász lehetőségeit, ezért a területek kiválasztására különös gondot fordítottam – szinte kivétel nélkül kiemelkedő adottságú történelmi dűlőkben helyezkednek el termőterületeim. A területeken barangolva minden egyes alkalommal rácsodálkozok a táj szépségén túl annak régiségére, az utóbbit bizonyító kőzeteket szenvedélyesen tanulmányozom,
Hálát adok minden nap azért, mert a korábbi álmaim már nem azok többé. Az első évjáratok után kinőttem a család garázsát. Szerettem volna egy pincét, s ez 2006-ban meg is adatott – a Világörökség részét képező, Hercegkút melletti Gombos-hegyi pincesoron lett sajátom. Nagyon szeretem a pince hangulatát, sokat és sokszor tanultam, elmélkedtem itt csendes magányomban. Itt vetettem meg borkészítésem alapjait, itt alkotok, itt és a dűlőket járva inspirálódom.
A közelmúltban megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy feldolgozót építeni, így a pince megmaradhat a borkóstolás, a vendéglátás színteréül, hogy a bort szeretők autentikus helyen kóstolhassák meg dűlőim termését. Időközben a feldolgozó elkészült, jelenleg annak gépesítése, próbaüzeme zajlik.
Szerencsés vagyok, mert van erőm, hitem és társam az álmok továbbgondolásában, megvalósításában. Köszönettel tartozom mindezért.
MEGYER
KINCSEM
A tolcsvai Szárhegynek nevezett dőlő népszerűségét mutatja, hogy már a középkorban birtok- és felségárulási perek össztüzében volt. A királynak csak ostrommal sikerült a renitens Debrey családot elűznie a birtokról. Ezután egyházi és földbirtokosi tulajdonlást követően, a XVII. századra a patinás Rákóczi család birtokába került Lorántffy Zsuzsanna révén, aki ezt a különlegesen kedvelt területét haláláig saját földesúri szőlőjeként kezelte. Kalandos úton került a terület Waldbott báró birtokába, aki azért, hogy megvegye ezt a birtokrészt, legértékesebb lovát adta el. Ezért erről a lóról nevezte el új területét, akit Kincsemnek hívtak.
Nem ez azonban a dűlő nevének egyetlen eredet-mondája. A borász szerint a dűlő neve azért lett Kincsem, mert az ember azt a dolgot, személyt becézgeti, szólítja meg kedveskedve, aki, ami számára a legkedvesebb…s borászatában ez az a dűlő, ami még a legrosszabb időkben sem hagyta cserben, mindig adott nagyon jó minőségű termést. Mindig annyit, amennyi az újrakezdéshez, a remény megéléséhez elegendő volt. Elegendő ahhoz, hogy az ember hinni tudja -lesz jövő, szebb és, jobb.
Éppen ezért a Kincsem dűlő a borászat ékköve és a borász szeme fénye. A történelmi dűlő tetején ma is ott magasodik az egykori Waldbott báró kastélya. Különleges légkör lengi körül, legmagasabb pontján van a Portius-szőlő. Értékes és fiatal hárslevelű szőlőtőkékkel pótolta a borász a majdnem 50 éves szőlőültetvényt. Újítgatta, óvta, védte, gondozta, míg egy jégeső mindent el nem vitt. De az Isten jóságába vetett hit és az újrakezdés reménye éltette és segítette a borászt. Akkor is.
Szőlőterületek
Szőlőterületek
KIRÁLYHEGY
RÁNY
A vámosújfalui Rány a Tokaji borvidék legrégebbi szőlőhegyei közé tartozik. Már az Árpád-korban is biztosan voltak itt szőlőültetvények, de először csak az 1248-as sárospataki váruradalommal kapcsolatban, egy határbejárás miatt említették meg írásos dokumentumok. Akkor még Szennyőhalma néven. A dűlő kalandos történetét Nagy Kornél is feldolgozta, tőle származnak a fenti adatok. Ha röviden akarnánk megfogalmazni a Rány történetét, azt is mondhatnánk, hogy ezen a dűlőn az ország összes fontos történelmi pillanata nyomot hagyott ugyan, de a Rány mindennel is dacolva, még mindig “csak” teszi a dolgát: szőlőt terem.
“Rány – kemény hangzású név akárcsak a dülő maga: tisztán riolit talajú, szikár terület Olaszliszka és Tolcsva határában. Ahogy Homonna Attila erdőbényei borász mondta, „megeszi a gépet és az embert”. Tényleg így van, elmondhatatlanul nehéz itt talajt művelni, támrendszert cserélni.” (Rácz Erika: Az ezerarcú Rány) Embert próbáló rajta a munka. Nehezen művelhető, nem kifejezetten aszús terület, zömében még mindig idős, elhanyagolt ültetvényekkel. A dűlő talaja és fekvése rendkívül változatos. Mindez adódik egyrészt a terület “kúp” voltából is, hiszen így a szőlősorok minden égtáj felé futnak le róla, más-más érési potenciált adva. Másrészt a talaja alulról felfelé haladva szinte méterről méterre változik, fokozatosan lesz egyre kövesebb, egyre szikárabb, és a tetőn már szinte tiszta riolit húzódik a mindössze 50 centiméteres termőréteg alatt. Igazi egyéniség, különc, kicsit rigolyás vénkisasszony, aki igényli, sőt elvárja, de meg is hálája a törődést. Véletlennek tűnő események után, több évnyi várakozást követően jutott itt területhez, s eddig még nem okozott csalódást a dűlő. Sőt. A borászat egyik csodája. Az erodált, szinte talaj nélküli talajban növekvő szőlőből dűlőszelektált cuvée készült.
RUDNOK
FEKETEHEGY
Sátoraljaújhely 370 méter magas hegye a Feketehegy, melyen a borászat legújabb dűlője található. A hegyen Lorátffy Zsuzsanna idejében már biztosan szőlőterületek voltak. A fejedelem asszonynak volt ez a birtoka, ahová még présházat is építtetett – legalábbis a szájhagyomány úgy tartja. A dűlő talaja (agyaggal kevert riolittufa), illetve fekvése, kitettsége arról árulkodik, hogy van a területben fantázia. Feszes, penge száraz borokra számít innen a borász, de az itteni első szüret mindenképpen meglepetést tartogat. Őszintén bízik a dűlőben, s reméli, az időjárás is megengedi, hogy a meglepetés pozitív legyen.
Szőlőterületek
Hercegkúti pince
Amikor a család garázsába először görgettem be a szerednyei hordókat, hogy ott készítsem el életem első borát, már akkor megfogalmazódott bennem az egyszer lesz egy saját pincém – gondolat. A családom és a Jóisten segítségével ez 2006-ban meg is valósult. Nem is akárhol, hanem Tokaj-Hegyalja egyik világörökségi helyszínén, a Gombos-hegyi pincesoron, Hercegkút határában található meg a Portius Pince.
A századokkal ezelőtti volt Lorántffy-birtok, a Gombos-hegy páratlan a maga nemében.
A pincék itt négy emeleten, egymás fölötti sorokban idézik a hagyományos pincekultúrát, a régi paraszti világ életformáját. Ezen a pincesoron épült pincém külső homlokzatával igyekezett nem megtörni az épített hagyományokat. Belső világában elegáns, méreteiben látványos, egyszerre modern és hagyományos pincét alakítottunk itt ki, amely allkalmas nemcsak a borok érlelésére, de a borkóstolásra, a boroknak születési helyükön való bemutatására egyaránt.
Borászat székhely
Pincészet
P O R T I U S, a névadó
A Tokaj-Hegyalja történelmének tanulmányozása során bizonyosan találkozik az olvasó Robert Wojciech Portius nevével. A XVII. században élt borkereskedő skót protestáns családból származott, azonban vallása miatt kellett hazájából elmenekülnie. Dél-Lengyelországban telepedett le, Krosno városában hozta létre borkereskedelmi központját. Ő is felfedezte a tokaji borok különleges szépségét, s szállítani kezdte a kelet-európai piacokra, eljuttatva a királyi asztalokra is. A tokaji bor kereskedelme vagyonos emberré tette, ő pedig városát gyarapította vagyonával, jótékony építkezéseivel. Lengyelországban ma is tisztelettel ápolják Portius emlékét. Krosno városában működik a Portius Társaság, melynek legfontosabb célja, hogy újraélessze a tokaji bor méltatlanul elfeledett kultúráját, a tokaji bor szeretetét, s ápolja Robert Wojciech Portius emlékét. 2005-ben ismerkedtem meg a krosnói Portius Társasággal, melynek tagjai sorába vettek fel 2006-ban. Közös célkitűzésünket szerződésbe foglaltuk, s pincémet Portiusról neveztem el, boraimat Tokaj-Portius néven hozom forgalomba.