A sárospataki Megyer hegy története a középkorig nyúlik vissza, 1324-ben említik először. Neve valószínűleg összeköthető a honfoglaló Megyer törzzsel, melynek szállásterülete ezen a vidéken húzódott. A 14-15. században a pálosok rendje birtokolt itt nagy területeket. A mohácsi vészt követően a Perényiek birtokolják a területet, majd a Dobó családhoz került. Lorántffy Zsuzsanna rokonság útján jutott a Megyeren szőlőterülethez, melyet az 1640-es években a sárospataki Református Kollégiumnak adományozott. A Református Kollégiumot a 17. században bezárták, szőlőiket elkobozták, és a katolikus rendházaknak adták. Így kerültek vissza a területre a pálosok. A 18. Század végén császári tulajdonba került, majd II. József a kincstári tulajdonba jutott földekből támogatta a protestáns egyházakat, illetve olyan főúri családokat, mint a Breczenheimek vagy a Windischgrätzek. 1950 után ezeket a területeket is államosították.

Nagyon fontos területe volt a pincészetnek, hiszen több ikonikus bor alapját képezte az itteni termés (Cuvée Biale 2017, Furmint Selectio 2018, Furmitage 2018 pl.).