FőoldalBorA borászember ámulata

A borászember ámulata

Bármikor barangolok a dűlőkön a sorok között, s bakancsom orrával egy-egy kőbe rúgok – legyen az a komorabb szürkés andezit- vagy a fehéres-vöröses riolit-tufa -, mindig beleborzongok a tudatba, hogy ezek a nagyszerű anyagok már ezer éve is itt voltak. Mindig ámulattal tölt el a felismerés, hogy milyen, számomra legalábbis, megszentelt tájon termelhetem meg boraim alapanyagait.

A bor varázsát maga a termőhely adja, ahol születik a bor. A talaj, az éghajlat, a mikroklíma, a hegyek ásványossága, a napsütés melege. A tőkétől elválasztott érett szőlőfürt a borban új életre kel, és mint egy csecsemő kezdi újra az útját bejárni, kezd felnőni. A borászember azon fáradozik, hogy amikor kinyitunk egy palack érett bort, érezzük annak varázsát, előjöjjön mind az a szépség, amellyel a természet ajándékoz meg bennünket attól a pillanattól, hogy termőre fordul egy szőlőtő egészen addig, míg megkóstoljuk a belőle készült bor első kortyát. A varázslat a hegyen kezdődik, de bennünk, emberekben folytatódik tovább.

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.